Lámpás '92 Alapítvány

 

 

Az ÉTA Országos Szövetség Lakóotthon-hálozati Munkacsoportja és Lámpás ’92 Közhasznú Alapítvány 2002. nyarán Szokolyán művésztelepet szervezett lakóotthonokban élő sérült fiataloknak. A tábor művészetei vezetője Pető Barna képzőművész volt. A művésztelepen született alkotásokból Göncz Árpádné védnökségével Táj címmel rendeztek kiállítást Budapesten a Hotel Hélia Orion termében, amelyet október 18.-án L. Simon László író, szerkesztő vezetett be, és Vécsy Nagy Zoltán művészettörténész nyitott meg. A díjakat Göncz Árpádné és Pető Hunor képzőművész adták át.

Az alkotótáborban 9 alapítvány és 18 sérült fiatal képviseltette magát.
Egy héten keresztül 8 otthon 2-2 lakója osztozott a közös örömökben és gondokban néhány napon keresztül. Ami ennek a művésztelepnek igazán különös hangulatot, kiemelt fontosságot adott, az az volt, hogy az itt táborozok életükben először, művészek irányításával igazi vászonra, olajjal képeket festhettek.

Hamarosan kialakult a látványból a megőrzésre, megörökítésre szánt kedvenc kép, méghozzá összetéveszthetetlenül a festőjére jellemző formákkal, alakulattal. Azok az emberek, akik a szokásos módon egyáltalán nem, nehezen vagy sokak által félreérthetően tudják közvetíteni gondolataikat, olyanok akik bizonyos kifejezési eszközöket, mint ahogy ebben az esetben is az olaj festéket és a vásznat először használják, alkotásaikkal az úgymond „magas művészet” művelőivel egyenrangú élményben képesek részesíteni minket műkedvelőket.
Nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz művészetet, műveket látunk itt az Interneten keresztül, hanem az, hogy sikerült–e közelebb hozni az alkotás által az itt kiállító fiatalokat az egyébként szintén számtalan problémával küszködő, a sokszor szellemi, fizikai és egzisztenciális béklyóba zárt átlagemberekhez, hozzánk, valamennyiünkhöz? Ha erre igen a válaszunk, és ha ezt őszintén sajnálkozás és szeretetnek vagy karitatív gondolkodásnak álcázott sajnálat nélkül gondoljuk így, akkor már megérte ez a tábor.